A város története
a A
Hódmezővásárhely az Alföld délkeleti részén, a Békés-Csanádi hátság és a Tisza melléki szikes, agyagos rétség találkozásánál fekszik. A két egymástól eltérő természeti környezet határán kedvező feltételek alakultak ki a megtelepedésre. A régészek a város határában közel hatezer éves településnyomokat találtak. A feltárt kultúr rétegek az ember szinte megszakítás nélküli ittlétét bizonyítják. A neolitikum a földbe süllyesztett kunyhók és gabonatároló edények, hálónehezékek, a termékenység-kultuszra utaló "Kökénydombi Vénusz" és más leletek alapján rekonstruálható. A régészet sorra feltárta a rézkor, bronzkor, vaskor és a népvándorláskor emlékeit is. A határ különböző pontjain felszínre került különböző korokból származó leletek a Tornyai János Múzeum állandó régészeti kiállításán tekinthetők meg.
A VIII. század végén főleg nomád néptöredékeket és a bolgárok elől menekülő földművelő és állattartó szlávokat találtak az itt letelepedő magyarok. Anonymus krónikája szerint a Körös-Tisza-Maros között Ond és fia Ete nemzetsége telepedett meg.
A tatárjárás előtt ezen a területen már 7 templomos falu létezett. A tatárdúlás után újabb falvak nőttek ki a földből, melyek a török pusztításnak estek áldozatul. E falvak területeit később Hódmezővásárhelyhez csatolták, ezzel a város határa óriásivá növekedett. A régészek közel 20 középkori falunak, illetve templomnak a helyét találták meg.
A várossá fejlődés a XV. század közepére tehető, amikor Hód, Vásárhely, Tarján és Ábrány egykor különálló kis falvak összeolvadtak és létrejött az Alföld egyik jellegzetes nagyhatárú mezővárosa. Az 1437-ben Hódvásárhelynek nevezett település a város akkori földesurának, Hunyadi Jánosnak az oklevelében mint uradalmi központ szerepelt. A Csongrádról Csanádra vezető útvonal melletti fekvése kedvezett a kereskedelemnek. A középkorban a piacok és állatvásárok biztosították fejlődését.
Mint földesúri mezőváros (oppidum) a középkori Csongrád vármegye területén feküdt. A megye egy része 1542 után török fennhatóság alatt állt. A Duna-Tisza közötti rész a Török Birodalomhoz, a tiszántúli rész, így Hódvásárhely is Erdélyhez tartozott. Az 1552-es hadjárat után egész Csongrád megye a török kezére került. Az 1566-os török-tatár támadás feldúlta az egész vidéket.
A török kiűzésének idején 1693-ben ismét török-tatár csapatok dúlták végig a vidéket, amelynek a város is áldozatul esett. Az elmenekült lakosság csak 1699-ben települt vissza. A 150 éves török uralom gyér népességet és elvadult tájat hagyott maga után.
A lakosság a pusztai legelők és a vízjárta rétségek előnyeit kihasználva főként rideg állattartásra rendezkedett be. A távoli külföldi piacokra lábon elhajtott magyar szürke marha jelentős jövedelmet biztosított.
A Rákóczi-szabadságharc idején gróf Bercsényi Miklós a város ura. Az udvar 1701-ben elkobozta az uradalmat és Schlick Lipót császári generálisnak juttatta. A szabadságharc évei alatt visszaszerzett várost Bercsényi 1709-ben a kuruc generális Károlyi Sándornak adta haszonbérbe. A bécsi udvar a szatmári béke után nem ismerte el Károlyi birtokjogát és csak 11 évvel később, vásárlás útján sikerült visszaszereznie. Ettől kezdve, 1722-től egészen 1818-ig, a földesúri joghatóság megszűnéséig a gróf Károlyi család birtokában maradt a város.
Hódmezővásárhely az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején, hátországi szerepben ugyan, de bekapcsolódott az országos eseményekbe. Kossuth Lajos 1848. október 3-án második toborzó körútja során jutott el városunkba. Ekkor kapta a hírt a honvédsereg pákozdi ütközetéről. A hír hatására az összegyűlt tömeg lelkesedése sokszorosára növekedett. A vásárhelyi nemzetőrök részt vettek a délvidéki szerb támadás visszaverésében.
A Tisza szabályozását követően, az 1860-as években kiszáradtak a környező tavak és erek. A belterület laposabb részeit fokozatosan feltöltötték, új betelepülőkkel gyarapodott a város.
Hódmezővásárhely 1873-ban szakadt ki a megyéből, és nyerte el az önálló törvényhatósági jogot. Ettől kezdve mutatkoztak meg az urbanizáció első jelei. Szembetűnően növekedett a népesség. 1890-ben 55475 főnyi lakosságával Hódmezővásárhely az ország negyedik legnépesebb városa.
A századforduló körül alakult ki a városközpont mai képe. Ártézi kutak, lendületes építkezés, útburkolások, csatornázások jellemzik ezeket az évtizedeket. A lakosság 70%-a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott.
Sajátos településszerkezet alakult ki, nagy határra kiterjedő tanyarendszerrel. Az állattenyésztés továbbra is meghatározó volt a népesség megélhetése szempontjából. A paraszti állattartást a gazdaságosság jellemezte. Jövedelmező volt a minőségi lótenyésztés, mely részben exportcikk volt, részben a mezőgazdaság igényelte. Emellett a piacra kerülő baromfi és tojástermelés is fellendült. Az állattartásról fokozatosan tértek át az extenzív gabonatermesztésre, amely a város létének alapját képezte. A gabonatermesztésen nyugvó mezőgazdaság jelentős számú bérmunkást foglalkoztatott.
Az Osztrák. Magyar-Monarchia feldarabolásához vezető világháború megakadályozta a városfejlődést és minden téren veszteségeket okozott. A háborús nélkülözések, emberáldozatok, társadalmi feszültségek Vásárhelyen is tüntetésekhez vezetett.
A Horthy-kor első évtizedében jó piaca volt a mezőgazdasági termékeknek. Bár a világháború és a megszállás erősen megviselte a város gazdaságát, a jó minőségű búza értékesítési lehetőségei nőttek. Mint húzóágazat fellendült a sertéstenyésztés, nőtt a baromfiexport. Megjelent a kovács- és bognáripar, téglagyártás, kocsigyárak. Ipari középüzemek tucatjai próbálkoztak. A nagy gazdasági világválság a kezdeti fellendülést tönkretette. Növekedett a munkanélküliség. Keveset javítoot a helyzeten a néhány nagyobb üzem. A világválság lezajlása után az 1930-as évek második felében ismét gazdasági fellendülés következett be. 1940-re baromfitenyésztő mintaközség lett Vásárhely. Jelentősen nőtt a lóexport.
A második világháború ismét közbeszólt. A szovjet csapatok 1944. szeptember 25-én eljutottak a körtöltésig. Az elöljárók és a módosabb polgárok többsége elmenekült. A városon október 8-án hömpölygött át a háború. A házakban, emberéletben nem esett nagy kár, de a gazdasági fölszerelésekben óriási volt a veszteség.
Az 1960-as évek végén nagyüzemek jöttek létre. A munkaerő teljes foglalkoztatottsága ugyan megtörtént, de a korszerűtlen ipar drágán termelt. A politikai és gazdasági csőd az 1980-as évek végére bontakozott ki.
1990.es rendszerváltás után Hódmezővásárhely megyei jogú város lett, a helyhatósági választás után kialakította önkormányzatának szervezetét.
1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhelyet tüntették ki az Európa Tanács Európa Díjának Becsületzászló fokozatával. Ezzel a díjjal ismerték el a vásárhelyiek tevékenységét az uniós eszme, a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában, az infrastruktúra fejlesztésében és a környezetvédelemben.
A város minden külföldi és belföldi turista számára vonzó lehet. Múzeumok, templomok, díszkutak, szobrok, parkok és egy termálvizes strandfürdő várja az idelátogató vendégeket.
Hódmezővásárhely története és jelene
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város már az őskorban lakott hely volt. A város határában csaknem hatezer éves lelet-együtteseket tártak fel. A város és környéke korábban a Hód-tó, valamint az ahhoz kapcsolódó vízrendszer által volt övezve. A lakosság a halászatból, kereskedelemből és földművelésből élt. Korábban Hód és Vásárhely két különálló falu volt, majd a 15. században az említett két falu és Ábrány összeolvadásából jött létre ez a tipikus, alföldre jellemző nagyhatárú mezőváros. A török hódoltság idején a falu és környéke szinte teljesen elnéptelenedett, csak a török kiűzése után indult meg a lassú visszatelepülés. Az 1700-as években a Károlyiak birtoka volt a város és környéke. A dualizmus idején indult a város dinamikus fejlődésnek, a századfordulón bontakozott ki az az építkezési hullám, amelynek eredményeképpen a 20. század elejére a város arculata gyökeresen megváltozott. Hódmezővásárhely megőrizte mezővárosi jellegét, nagyhatárú települést kiterjedt tanyarendszer övezte. A második világháború után a városban is megtörténtek azok az építkezések, amelyek során létrejött a város lakótelepe, a kertváros városrész ekkor indult fejlődésnek. A város határában ipartelepet hoztak létre, noha a nehézipari termelés soha nem jellemezte a várost. Ekkor jöttek létre azok a nagyvállalatok, amelyek elsősorban a könnyűiparhoz és a mezőgazdasági gépgyártáshoz, valamint az élelmiszeriparhoz kapcsolódtak. A rendszerváltozás után, az önkormányzati rendszer létrejöttével Hódmezővásárhely erőteljes fejlődésnek indult, elsősorban az infrastruktúra terén. Az akkor megfogalmazott fejlesztési koncepciót sikerült csaknem teljesen megvalósítani. A '90-es évek közepére Hódmezővásárhely fejlődését hazai és nemzetközi szinten is díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Európa Díjat kapott a város, csatornázás terén messzemenő eredményeket ért el. Új szennyvíztisztító telep létesült, kialakulóban van egy, a város nagyobb létesítményeit, intézményeit összekapcsoló informatikai hálózat. Megvalósult a város kórházának rekonstrukciója, a kakasszéki gyógyintézet felújítása ez évben befejeződik. Hódmezővásárhely jövőbeni fejlődése körvonalazódni látszik, a városban fedett uszoda, valamint gyógyszálló építése kezdődik meg ez év őszétől. Hódmezővásárhely idegenforgalmi szempontból nagy természeti kincse az a termálvízkészlete, amely a városi strandfürdőt táplálja és oly sok vendéget csábít nyaranként a városba. A városban nyugdíjas lakópark építése vált lehetővé, sikeres pályázat által. Nemcsak infrastrukturális fejlődés, hanem kulturális és művészeti fellendülés is kezdetét vette. Nagyon fontos a város polgárainak megadni a kellemes és kulturált szórakozás és kikapcsolódás lehetőségeit. Nagy jelentőséggel bír a Hódmezővásárhely - Algyő közötti utóútszakasz négysávossá tétele, valamint a várost elkerülő és a nehézgépjármű-forgalomtól ezáltal tehermentesítő autóút megépítése. Ezek által a város is bekapcsolódhat a Közép-Európán keresztül húzódó autópálya-rendszerbe.
A város további eredményes és kitartó munkával és erőfeszítéssel elérheti, hogy a Dél-alföldi régió egyik legkiemelkedőbb és legdinamikusabban fejlődő településévé válhat, amelyre méltó módón büszkék lehetnek a város polgárai.
RSS hírforrás
