Hódmezővásárhely Havranek Ferenc

ÉLETRAJZI ADATOK

Havránek Ferenc

Nevem Havránek Ferenc, 1945. augusztus 4.-en születtem Hódmezővásárhelyen. Alapfokú iskoláimat a ma már nem létező susáni alsó Klauzál utca illetve a Dózsa György néven megszűnt intézményekben végeztem.
Ipari tanulóként 1959-ben kezdtem a ma már megszűnt Mérleggyárban. Szakmunkás bizonyítványt 1962-ben szereztem mérleglakatos szakmában, majd második szakmakent hegesztő vizsgát tettem 1965-ben. A mérleggyárban, eredeti szakmámban 1964-ig dolgoztam. Ezt követően fél évet a ma már nem létező Szegedi Konzervgyárban voltam üzemlakatos. A SZEKO-tól meg 1964-ben a ma mar nem létező HÓDGÉP-hez kerültem lakatoskent. A HÓDGÉP profiljába került 1965-ben a jármű vízhűtők gyártása. Gyáron belül ehhez kerestek vállalkozó szellemű fiatal szakembereket. Az új profilhoz új szakma kellett. A hűtő gyártó szakmát a ma mar csak nyomaiban létező Ikarusz gyár budapesti telepén szereztem meg. Az új területen a Hódgép hűtő műhelyében, később üzemében az akkori szóhasználat és az akkori gyakorlat szerint tipikus munkáskarriert futottam be. Dolgoztam hűtő forrasztóként, lakatoskent, minőségi ellenőrként, csoportvezetőként majd 1967-től művezetőként, 1971-től főművezetőként. A hűtőüzemben, mivel alkatrész szinten tömeggyártás folyt, remek lehetőség kínálkozott az automatizálásra, célgépek alkalmazására. Itt kerültem közel ehhez a szakterülethez, amely későbbi szakmai munkámat megalapozta. Ellentétben a ma sokszor hangoztatott téveszmével, abban az időben a munkahelyi vezetőknek központilag, törvényben meghatározott iskolai végzettséggel kellett rendelkezni. Így személyes ambíciómon túl is kötelező volt megszereznem a középfokú szakmai végzettséget. Ezt az akkori helyi Kossuth Zsuzsanna Gépipari Szakközépiskolában abszolváltam, 1977-ben érettségizve. Levelező tagozaton végeztem, és ma sok érdekes megjegyzést lehet hallani az akkori levelező oktatásról. Adalékként talán annyit, a színvonalra is utalva, hogy a négy év alatt összesen 103 társammal jártam egy osztályba, ebből 9-en, azaz kilencen végeztük el a negyedik osztályt, és heten tettünk érettségi vizsgát.
A szakközépiskolában általános gépészként végeztem. Szakmai érdeklődésem az új technológiák, a célgépgyártás, tervezés felé vitt. A ma már nem létező Csepeli Szerszámgépgyárban és a csepeli Kossuth Lajos Szakközépiskolában gépgyártás - automatizálás szakon szaktechnikusi oklevelet szereztem.
Szakmai munkám elismeréseként többször voltam "Kiváló Dolgozó", kaptam "Szakma Kiváló Dolgozója" ágazati kitüntetést, illetve a "Kivaló Újító" címet is elnyertem (ez utóbbit a realizált megtakarítás alapján ítélték oda).
Vezetői munkám mellett számos célgépet terveztem, a legtöbb építésben magam is résztvettem. A HÓDGÉP-nél gyártott gépeim egyrészét, amíg a cég üzemelt, a nyugati tulajdonos is használta. Számomra is meglepő, hogy a közelmúltban találkoztam olyan, általam tervezett és gyártott célgéppel, amely a 80-as évek elején készült, de még ma is használatban van, a mai tulajdonos az eredetéről már semmit sem tudott.
Ez az önéletrajz képviselői munkámmal összefüggésben készül, ezért úgy gondolom, a politikai múltról is szót kell ejteni. Az MSZMP-nek 1977-ben, önként, minden kényszer nélkül lettem tagja, ahogy más is. Soha nem találkoztam olyan esettel, amit ma sokan állítanak, hogy nekik "muszáj" volt belépni. Alapszervezeti szintű politizálás után 1988-ban a vállalat vezérigazgatójának tiltakozása ellenére, nyílt szavazással a HÓDGÉP Pártbizottsági titkárának választottak. Ezt csak úgy vállaltam el, ha megszüntetik a függetlenített PB titkári beosztást. Ez megtörtént, pártbeosztásomat társadalmi munkában láttam el, elsőként a vállalat történetében. Politikai iskolaként elvégeztem a M.L. Esti egyetemet.
Az MSZMP 14. , un. "puccskongresszusa" után, megtartva párttagságomat, megalapítottuk a munkáspártot. Jelenleg a párt városi vezetője vagyok.
A "rendszerváltás" utáni szakmai munkáról röviden.
Még 1989-ben a rendszerváltásra készülő vállalatvezetés rajtam próbálta ki, valóban ki lehet a rakni bárkit. Működött, így lettem munkanélküli. Majd szűk egy év alatt hét társammal együtt megalapítottuk a ma is működő gépipari vállalkozásunkat. A sok nehézség után ma már részben ismét szakmám kedvelt részében dolgozhatok. Ismét kezd igény lenni az egyedi gépgyártásra, mind szélesebb körben, igaz, csak szórványosan, de már külföldi tulajdonú cégektől is kapunk ilyen irányú felkéréseket.

Hódmezővásárhely, 2004.08.05.
Havránek Ferenc